Minden szalad, fut, ugrál, mászik és él. Apró lények, állatok és emberek. Élik életüket és nem figyelnek a másik élőlény érzelmeire, igazára és szeretetére. Elpanaszolják mindenkinek: senki sem szereti őket, holott a hiba sosem másokban van, hanem saját magunkban. Nem szeret senki...hisz magad sem szereted. Megcsalt...Te vajon szeretted-e igazán?Mindig másra fogjuk hibáinkat és elbújunk az igazság elől, ezzel elveszítjük az élet igazi értelmét,barátokat, szerelmeket, szülőket. A kérdés: vajon mennyire ismertük meg őket? A választ magukban kell keresni,mert ott van csak mélyen... Lerágott csont b...meg, de ez az igazság. Egy egyszerű példa:Mindig a tanárt okoljuk arossz jegyért és elsírjuk otthon mennyit tanultunk,de ha igazán belegondolunk alig vettük elő a könyvet, mégis jobban esik mást hibáztatni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése