2008. április 8., kedd

Mese a Kolostorról -folytatás


A Jósziv papbácsi végig nézett a vézna rongyos szegény Gyereken . Belenézet a szomorú szemekbe,a maszatos arcba és szivét megrenditette a megkinzott ártatlan lélek.Elmosolyodott.
-Ó dehogy nincs senkid…-legyintett vidáman- már is itt vagyunk ,én, meg a Kolostor.Légy a kistestvérünk!
A szegény Gyerek örömébe táncolni meg énekelni kezdett,majd aztán egy pillanatra megállt, hogy hamar egy kemény kézszoritással és egy meleg ölelésel megpecsételjék a frissen kötött szövetséget.
Immáron kettesben probálták orvosolni az öreg Kolostor betegségét.Kettesben tépegették a gyomot innen-onnan,énekelgettek és vidám történeteket mesélgettek a beteg Kolostornak .
Telik múlik az idő,jönnek és bámulják az emberek a beteg kolostort és a jókedélyű papbácsit meg az újdonsült kistestvérét,csodálják azoknak vidámságát ,éneküket, de voltak olyanok is akik rosszálloan figyelték mi történik várva az alkalmas pillanatot amikor közbeléphetnek és véget vehessenek a Kolostort megmenteni próbálo harcnak. Egyik nap aztán történt, hogy a Jósziv papbácsi megunta, hogy csak kivülről tisztogassák az Öreg Kolostort igy hát eldöntötte, hogy benneb merészkedik a Kolostor belsejében. Hivta hát a Gyereket és válvetve neki veselkedtek a nehéz öreg ajtónak. Nem volt könnyü dolguk hiszen az ajtón nehéz vaspántok éktelenkedtek ,melyek nem engedtek be senkit az öreg Kolostor szivéhez. A Kolostor szomorúan nézte a a két szeretett gyógyitoja kinlodását. Tudta ,hogy ez igy nem fog menni hiszen a vaspántokat nem ő tette az ajtajára, hanem azok a fel alá rohano súlyos léptű,bakancsos emberek ,akik kikergették belőle a lágyhangú barna csuhás lakóit ,elkergették a vidáman csivittelő gyerekeket, belül összetőrték vele egyidős bútórjait , kihajigálták a tudásszomjat oltó győnyőrű könyveit. Nagyott sóhajtott. Segiteni szeretett volna valahogyan, de nem tudott.Csak sóhajtott nagyokat,és nyögsécselt.
-Nem fog az igy menni ,kedves gyógyitoim-szólalt meg elhaló hangon .- A belső falaim beomoltak,a gyom fogva tartja köveimet,s amit még nem tudtok egyszer ellepett a viz, de úgy hogy majd csak a tetőm látszott ki belőle.Mikor pedig elhúzodott maga után hagyta a sok hordalékot meg iszapot,melyek marják és egyben feszitik is falaimat.
A Gyerek és a Jósziv papbácsi meglepetten kapták fel fejüket ,hiszen amióta a kolostorhoz jöttek első alkalom volt amikor megszólalt.
Felócsúdva meglepetésükből, a Jósziv papbácsi hamar vigasztalni kezdte a beteg Kolostort.
-Ne búsulj kedves Kolostor,mert megtaláljuk a módját, hogy be jussunk és megszabaditsunk a fájdalmat és romlásodat okozo hordaléktól és gyomtól.-beszélt hozzá biztatóan,miközben lázasan törte a a fejét ,hogy mi tévök legyenek. Egyszer aztán pompás ötlete támadt. Mi lenne ha segitséget hivana? Szól is a Gyerekhez:-Mi ketten kevesek vagyunk ahoz, hogy legyőzzük a a gonosz Horhadalékot,szükségünk lenne segitségre.
A Gyerek elmosolyodott.
-Ha csak ennyi a baj ,akkor ezen hamar segithetünk.-Ezzel két ujját a szájába dugta és egy nagyot füttyentett. Jósziv papbácsi meglepetten vette észre, hogy itt meg ott is apro fejek jelennek meg .Hát láss csodát egy maroknyi Gyerek csapat kezdet addigi rejtekhelyéről előmászni.
-Ők lesznek akik majd segitenek.-mutatott rájuk büszkén a Gyerek, akár egy kis király.
-Hát ti meg honnan jöttetek?-tátotta el száját a papbácsi a maroknyi törpesereg láttán.
-Mi mind végig itt voltunk.-válaszolt a z egyik aki bátrabb volt .-Otthonunk itt van az út túloldalán húzodó csővek alatt amelyek a a város lakásainak fűtésére szállitják a forróvizet, a közeli állomás épületének zúgai, a már nem használt régi tehervonatok vagonjai,a közeli szeméttelep.-sorolta a kis rongyos Gyerek.
-De hát ,ti hogy kerültetek oda?-kérdezte a pabácsi szomorúan
-A nagy Változás szele mikor végig suhintott az országon, a Jó igérete mellett magával hozta a nyomort. A nagy kéményű füstőlgő műhelyek bezártak,apáink és anyáink munka nélkül maradtak.Nem volt pénz,nem volt amiből élni.Szüleink ekkor ,akinek még volt reménye elindultak a nagy világba szerencsét próbálni.Aki meg nem ment,de más munkához sem jutott az elment a ,hogy a nagy műhelyek környékén a vasat összeszedje, de elkapták és börtönbe dobták.
-Családjaink szét estek,mert a nyomor az italozásba kergette őket.-tette hozzá egy másik Gyerek.
-Igen,mert már egymást verték ,azért, mert mindenki a másikat hibáztatta.-toldotta meg csendesen egy harmadik Gyerek.
-Ha majd pénzük lessz akkor majd megkeresnek minket és újra eggyüt leszünk-csacsogott közbe egy a földből alig kilátszó kis Gyerek.
-De hát ti akkor miből éltek?Hiszen ti még gyerekek vagytok.- hüledezett a papbácsi ,marokra szorúlt szivvel végi nézve a kis rongyos csapaton.
-Koldulunk a gazdagoktól!A szemetes kukák mindig tartogatnak valamit a mi számunkra is!Valakinek van gondja ránk is!-kiabálták már többen is közbe.
-Igen, –hagyta helybe a papbácsi szomorúan mosolyogva- a Mennybeli atyának mindig van gondja az ég madárkáira-jegyezte meg csendesen tekinteével végig simogatva a Gyerekeket. De hát akkor ne vesztegessük sokáig az időt és lássunk hozzá mielöbb,gyógyitsuk meg a Kolostort ,mert ő biztosan otthont tud majd nekünk nyújtani mind addig amig a szüleitek értetek jönnek-hagyta helybe sürgetőleg a Jósziv papbácsi.
Hóruk! hóruk –veselkedtek neki az ajtónak,és az recsegve ropogva adta meg magát nekik. Diadal üvöltést hallatva vonult be a toprongyos sereg az omladozó falú Kolostor belsejébe serényen neki állva, hogy megszabaditsák a gonosz Hordaléktól és annak testvéreitől ,a Múlt fekete Árnyaitól.
Igy történt hát,hogy a Vén Kolostor megint megtelt vidáman csacsogó s fel alá rohangáló gyerekekkel.Falai közé beköltözött az Élet és a Remény. De a mesének még nincs it vége mert folytatódik a napjainkba, is amikor szegény sorsú gyerekek beköltöznek…

Gyere jöjj velem Emmauszba avagy segitsetek nekem a szeretett útján járni

A modern világ egyik meghatározó alapelve a rendszeresség a tervek szerinti működés, melyek törvényszerűségekbe tömörülnek. De vannak olyan dolgok melyek egyszerűen nem tűrik a tintát, olyan dolgok amelyek a lélekből fakadnak. Belegondolva is röhejes lenne az olimpiai lángot papíron tovább adni, mikor évezredes hagyománya a bátorságnak és ügyességnek. Talán ezért érzem én magam is abban a pozitúrában, hogy a személyes véleményem kifejtsem. Nagyra nőttünk gyermekvédelmi szinten amely keserűvé és egyszerre édessé teszi az ember szájizét, azért mert nekünk míg büszkeség az másnak itt talán az egész társadalmat inkompetensnek nevezném, hogy képtelenek saját utódjaikról megfelelő módon gondoskodni. Sok olyan emberrel találkoztam itt évek során akik ha nem is hangosan de arcukra kiült a kérdés ,hogy milyen szabályok szerint dolgozunk, vagy ha valaki ide jön és társunk szeretne lenni milyen szabályoknak kellene alávetnie magát. Hát a szabályzatokra várók most csalódni fogtok, mert csak egy örökérvényű főszabály van amely ennek az alapítványnak a fő mozgató ereje éspedig a SZERETETT!!!!!
Így hát az elvárások melyek az alábbi sorokban megfogalmazódnak inkább a lélekhez szólnak, amelyek nem törvényszerűséget és a kényszerűséget hivatottak aláhúzni, hanem azt a segélykérést, hogy segítsünk egymásnak a szeretett útján járni. Egy közösség vagyunk ennek vállalnunk kell minden féle velejáróját legyen az rossz legyen az jó mivel a közösség szó velejárója a kölcsönös empátia és egymás elfogadása úgy ahogy a jó Isten teremtett bennünket. Sokatoknak megfordul e sorok olvasásakor, hogy mi köze van a szeretetnek a munkánkhoz, hát őszintén válaszolva. nagyon sok. A szabályok nagyon ridegek és lélektelenek ezért most magam nevében fogok megfogalmazni olyan dolgokat, amiben segítni tudnátok, hogy a szeretet útján járjak. Őszinte vallomásként fogom ezt kezelni vagy akár egy nyilvános gyónásként ,bevallva, azt hogy képtelen vagyok segítségetek nélkül erre az áldozatra bármennyire is szeretnék a szeretett útján járni. Személy szerint egy emmauszi rebellis tanítványnak képzelem magam, aki a társai után kullog de az úton túl sok a csábító kocsma, a velem hasonszőrű haver, akinek csábítására nagyon hajlanék, ezért benned keresem a Jézust.
- szeretnék őszinte lenni veled szembe de, FÉLEK, hogy kigúnyolsz, pedig hidd el nem azért öntöm ki lelkemet mert a megoldást tőled várom, vagy azt, hogy velem együtt szenvedj, hanem csak szükségem van egy pár percre az idődből, mert könnyen meglehet hogy amint neked elmondtam gondomat, már jó úton haladok a megoldás fele.
- Szeretnék bízni benned, hogy te mint, a Jézusom megfogod a kezem és nem engedsz a mindennapok ingoványába elsüllyedni.
- A Mindenható Atya senkit sem teremtett egyformának, bennem az van, ami benned nincs de viszont benned az van ami bennem nincs .Segíts engem kibontakozni, mert ez által te is kibontakozol. Én tudok verset írni te meg egy dallamot, és ketten megalkotunk egy gyönyörű dalt. Hát nem óriási!!!!
- Segíts a szavamnak hitelességet adni: a nem legyen nem, az igen pedig igen
- Tudom, hogy neked nem az a fontos, hogy ki voltam, amikor az ajtódon kopogtam, hanem az a fontos, hogy amikor a házadba lakom minek ismersz meg. Esélyt adtál az újjá születéshez, kérlek, add áldásodat rám.
- Ha nem figyelsz eléggé rám, akkor magamba érzem a rágó kényszerűséget, hogy felhívjam magamra a figyelmedet. Minden alkalmat megkeresek, hogy rám figyelj ezért talán más szemmel nézem a társaimat, egy kicsit gúnyolódom rajtuk, pletykálkodom, ha fülembe jut gondjuk bajuk, elnagyolva, hozzád rohanok, hogy te is tudomást szerezz róluk, holott érzem a cselekedetemnek a súlyosságát és a szívem is súgja, hogy inkább egy rövid fohászt kellene mondjak érte. Segíts kérlek, azzal hogy nem hajtod le füledet semmitmondó beszédemre és ha kell feddjél meg, de szeretettel mert te tudod milyen érzékeny vagyok.
- Ha meglátod, hogy tévedek, mert igénylem a szereteted és figyelmedet, ezért füllenthetek, különböző dolgokat magamnak tulajdoníthatok, talán idegen tollakkal ékesítgetem magam, abban a reményben, hogy így felfigyelsz majd rám, arra kérlek, legyen benned annyi szereteted, figyelmeztessél, hogy rossz ösvényre tértem.
- Ha a házamba lépsz, és szembe vág házam rendetlensége, ne vonj le elhamarkodott következtetéseket, mert a lelkemben is dúl a rendetlenség. Ha segítesz, hogy a lelkembe rendet tegyek, akkor a házam is rendbe lesz.
- A gyermek nevelés nem §gyermek játék§. Sokszor szobrásznak érzem magam, aki magasztos formákat tud a nyersanyagba vésni de nagyon sokszor marha hajcsárnak képzelem magam ki ostorral áll és csattint jobbra balra, pedig hidd el nem a gyerek hibás hanem olyankor a magam tehetetlensége szüli ezt a negatív víziót. Ha te rám mosolyogsz és kiveszed az ostort a kezemből , elsütsz, egy tréfát vagy megfogod kezem és egy másik irányt mutatsz, akkor megint művésznek fogom magam érezni. Örök hálám üldözni fog!!!!!
- Kérlek, ne hagyj magamba roskadni a gondjaimmal, hanem meséld el te is gondjaidat csak, azért hogy rá döbbenjek, hogy nem egyedül ülök egy kormányozhatatlannak tűnő csónakba, a gondjaim háborgó óceánján.
- Ha érzed, hogy feszült a gyerekek és köztem levő kapcsolat lépj közbe, mint békítő bíró, ültess le engem és őket, mígnem beszélgetni kezdünk, mert ez csak egyet jelent és pedig azt, hogy nem kommunikálunk eleget, vagy éppenséggel nem merjük kimondani egymásnak őszintén, hogy mi fáj. Ilyenkor arra gondolj, hogyha nem merek a gyerekekkel leülni és fehéren feketén megbeszélni a gondjainkat,- tudom is én makacsságból, büszkeségből vagy érdektelenségből-, akkor veled sem fogok leülni, ha veled kapcsolatba lesznek sötét gondolataim.
- Ha egy nap talán nem látnál, ne arra gondolj, hogy nincs szükségem rád, hanem keress meg és kérdezd meg- hogy vagyok -mert lehet azokban a pillanatokban van a legnagyobb szükségem rád.
- Ha valamiben megegyezünk, ami mindannyiunk és a ránk bízott gyerekek javát szolgálja egy szebb jövő vagy nemesebb cél érdekét szolgálja, segíts nekem hogy a megadott irányba haladjak .
- Ha valamit nem értek, vagy nem nyilvánvaló számomra, azért mert történetesen másként értelmezem, segíts kérlek, abban, hogy a helyes megfejtéshez jussak

Hálás vagyok, azért mert titeket kaptalak társul, és azért, mert segélykérésem érző szívekre talált. Úgy érzem, hogy már most képes lennék hegyeket mozgatni, így hát a ti segítségetekkel bátran munkának állhatok.
Őszinte szeretettel munkatársatok