'VISSZAJÖTTEM'

A minap ,más értelmet kapott szememben a 'Tékozló fiú'története. Pedig,hej de milyen sokszor hallottam ,gyerekekkel eljátszottuk,példázgattam,de igazán sosem tudtam megérteni az apa viselkedését a tévelygő fia hazatértekor.Személy szerint a nagyobbik fiú álláspontján azaz felháborodásán osztoztam.De hát elfogadtam tényként,hogy ez a történet egy példabeszéd és keresztény létünk öröksége,s nem firtattam tovább a dolgot.Mindez a tegnapig.
A tegnap csengetnek az ajtón ,úgy délfele. Konyhában lévén kiszólok ,hogy nyitva az ajtó. Megint csengetnek,de most hosszabban.Nagy dirrel-durral abba hagyom az addigi foglalatosságom ,s morogva az orrom alatt ,ajtót nyitok.
-Láss Uram, csodát! - először nem jött, hogy higgyek a szememnek ,kivel találom magam szembe.
-Szia ,Csoki -nyögöm ki nagy nehezen a hirtelen meglepetés hatása alatt.
- Csókolom nevelő.Visszajöttem!-jön a halk válasz szemlesütve.
Nézem az egy fejjel nálamnál magasabb fiút , az ajtóba kapaszkodva ,hang nem jön ki a torkomon,de mozdulni sem tudok.
Csokány Robert,hm...eszembe jut az a nyári nap amikor legelőször találkoztam vele. Alig látszott ki a földből,ruhák helyett valami ruhaként szolgáló rongyokba bugyolálva,tele ótvarral tejfehér zsenge bőre, csak a nagy fekete szemeivel bandzsított felém, félénken mosolyogva,mivel rövidlátó,de csak rövid ideig, mert azonnal lekötötte a kíváncsian összegyűlt gyerekek, akik az új jövevényeket bámultak. Azon a nap hat gyerek érkezett a Kolostorhoz az egyik közeli városkának, fantom negyedéből.Külsejük alapján nem lehetett megítélni melyik fiú melyik lány. Csenevész kis vézna alultáplált testek, kócos hajak,a kosztól fekete kis praclik, de a szemek ,azok bizakodva csillogtak bele a való világba. Jött két kemény hét, kemény antibiotikumos kezelés.Az arcok megtisztultak ,a kezdeti félénkség elmúlt, ismerkedtek az angol WC-vel a Wc papirral a tiszta ágyneművel -ismerkedtek a civilizációval.Szivacsként szívták magukba minden kiejtett szót,minden magyarázatot.Csak hamar rusnya kis békákból, gyönyörű kis gyerekekké vedlettek.A szomorúság ködszerű fátyla, csak a vakáció eljövetelekor suhant át tiszta arcukon ,mikor minden ajtó nyitásra összerezzentek és reményteljes arccal lesték nem-e a szüleik jöttek el, hogy haza vigyék vakációra.Az az örömteljes nap sokáig váratott magára.
Aztán egy másik kép villant meg előttem.Egy borús március 8 adikán reggel,jön a Jósziv pap bácsi gondterhelt arccal s szűkszavúan készülődésre sürget ,de közben készítsem a Csokány testvéreket is.Már robogunk az autóba ,mikor megtudjuk, hogy temetés az úti célunk.A hideg végig fut a hátamon,ez az egy dolog amire nem szívesen készülődök.Elérkezünk a 27 km-re levő városka kórház hátsó kapujához. Mire észbe kapok ,a halotas ház felirattal nézek farkas szemet .Nincs is időm felocsúdni, mert már is két gőrnyedt hátu gyűrött arcú férfi, egy kis koporsót cipelnek, mintha mázsás súly lenne benne.
-A kistestvér halt meg. - jött a válasz a fel nem tett kérdésemre.
Némán bambulom a kis koporsót,sírás gombócai gyűlnek a torkomba.
-Nyolc hónapos,éhhalált halt.-jön továbbá a csendes magyarázat.
Az ég, még jobban elborult.Havas eső kezdett szitálni.A kocsiba ment a fűtés de engem a hideg rázott.Oldalra sandítottam a gyerekekre, kik némán bűvölték a kis koporsót,mintha abba reménykedtek volna, hogy szemük és szívük égő kérésére a koporsó kis fedele leesik és a kis baba mosolyogva felül.Én is reménykedtem...
Pedig nem is ismerték,csak a vér szava volt az ami megmozgatta bennük azt a Valamit.A kezek után nyúltam és mintha jég csapokba kapaszkodtam volna.
A valamikor kántornak tanuló apuka, ki ily mélyre süllyedt a nyomor örvényébe,szabadkozva magyarázkodott valamit de egy szavát sem értettem.Aztán megjelent egy nő.Fáradt arcában a gyerekek vonásait véltem felismerni.Tekintete eszelősen csillog,olyan mintha valamilyen narkó hatása alatt állna..Nem bírom nézni.Ő is mellén telepedik.Megyünk a temető fele.Már vár ránk két sír ásó és egy másik pap bácsi.Számolók magamba.Összesen 9 en kísértük el a nagy útjára a kis Angyalt.
A szél egyre cudarabbul fújj.A hópelyhek vad szilaj táncba kavarognak előttünk.
Egy kis sir hant jelzi annak a napnak keserű emlékét.
Aztán megint változik a helyszín.Robert immár 15 éves ,nálam már egy fejjel magasabb.A folyóso közepén áll konokul lehajtott fejjel. A gyűrött arcú apuka mellette magyaráz valamit.Nekem intézi szavait,de nem egészen értem szavait.A gyerek arcát fürkészem,keresem a tekintetét de ő merőn a földet bámulja.
-Át gondoltad fiam?-kérdem tőle,a sírástól s a tehetetlen dühtől elcsukló hangon.
Nem birok az apára nézni mert szívem szerint felnyársalnám. Meg jelenik az ajtóban a bárgyún mosolygó anya is. A dühöm tetőfokra hágott.
-Hol voltatok eddig? -ordit fel bennem a féltékenység vadállata.-Hol voltatok amikor a gyerek lázasan hánykolódot és neveteket nyögdécselte?Hol voltatok amikor beteg volt ,hol akkor amikor díjat kapott és akkor amikor szomorú volt???,
Csoki nem tud rám nézni ,csak árnyékként elsuhan mellettem és némán pakolni kezd.Haza készülődik,végleg.
Könyörgő szemekkel nézek utána,de nem állíthatom meg.Ez már az ő döntése meg a szüleié. Nekem nem áll jogomba beleszólni. Nem bírom nézni tovább ezt a képet. Ott hagyom őket és a fürdőbe vonulok,ahol magam lehetek a kínzó dühömmel, ahol nem látja senki a lecsorduló könnyeimet.Ki szakítottak belőlem egy darabot.
És most megint szemtől szembe állunk,csak nem néz a szemembe,ugyanazzal a konoksággal bámulja az ajtófélfát mint elmentekor a folyóso kövezetét.Hányszor álmodtam meg ezt a pillanatot,hányszor játszottam el magamba: -Na látod fiam,csak az én szavamra jutottál,-de pont mint akkor most sem jött ki hang a torkomon.Semmi okosság nem jött ki a torkomon csak némán nyakába borultam,s határtalan öröm meg megkönnyebbülés volt az amit abban a percbe éreztem.
-Isten hozott vissza fiam!

KERESD MEG ISTENT! Székely evangelizációs költemény

Hires, nagy ember lett Faluvégi Ákos,
Sokat beszél róla a falu és a város.
Végre beteljesült diákkori álma:
Ő lett az ország legjobb csillagásza.
Örül a rokonság hogyha néha-néha
Ákos megérkezik a piciny faluba.
Szép felesége van ,aranyos kislánya,
Ők az özvegyasszony minden boldogsága.
De egy idő óta olyan ritkán jönnek,
Irják,hogy majd télen
Akkor majd ráérnek.
Irják,hogy majd nyáron,akkor szép a falu.
Most már nem jöhetnek mert, Ági tanul.

A nagy világűrben,a csillagok között,
Nem lakik ott Isten,onnan elköltözött.
Faluvégi Ákos sehol sem találja,
Oly nagyra fejlődött az ő tudománya.
És a templom helyett csak a mozit járják ,
Mert ott a világnak nagyobb táját látják.
Kicsi Ágotának nincs karácsonyfája
Ráfagy a mosoly pici ajkára.
Nincsen angyal,nincsen Isten,csak emberek vannak
Azok ajándékot bármikor adhatnak.
Igy él a nagy tudós a város zajában
Elérkezik a hir kicsiny falujába.
-Nem hiszi Istent-mondogatják róla,
Szegény özvegyasszony könye hull azóta.
De nem panaszkodik az egész világért,
Ő csak imádkozik tévelygő fiáért.

Az idő gyorsan száll,rohannak az évek
A bús öregasszony súlyos beteg lesz.
Utána is üzent elköltözött párja,
Térjen pihenőre,mert már nagyon várja.

Levél érkezett a székely falucskából,
A nagy hires tudós szülőfalujából.
Idegen a levél,nem ismerős az irás,
De a levél végén oly sürgős a hivás.
A szomszédok irják,hogy beteg a jó anyja,
És a hires orvost ezért hivják haza.
Látni vágyik menyét,Ági unokáját,
Egyetlen jó fiát,az egész családját.
Irják:gyorsan jöjjön,mert már napok óta,
Égető lázasan sokat beszél róla.
Lehet ha nem siet,nem is kapja élve.
Még haldokolva is imádkozik érte.
Óh,az Ágit hozzák, hogy még egyszer lássa!
Szép nagyra nőhetett Ági unokája.....

A levél kisiklika tudós kezéből,
Ez a szó-négy év-nem megy ki fejéből.
Négy kerek év óta ,óh de sokszor hivta...
Mindegyik levelét fájó szivvel irta.
Gőgös menyének is,sirva üzen érte,
Utoljára ennyit tegyen érte.
De a menye nem hajlik a könyörgő szóra,
Leinti a férjét,ne beszéljen róla.

Fúj már az őszi szél, a levelek hullanak,
Székely temetőben egy asszonyt hantolnak.
Pompás,nagy koszorúk ékeskednek rajta,
Egy Istent feledő,tudós ember hozta.
Hideg,fagyos szivvel nem hullat egy könnyet,
Nem azért olvasott annyi hires könyvet.
Belenyugszik abba,hogy ennyi az élet,
Ajka nem suhogja:'Isten legyen véled.'

Ott messze már a nagyváros zajában,
Egy szőke kislány hánykolodik ágyában.
Lázálmai vannak,össze-vissza mondja:
-Ki ültet virágot nagymama sirjára?
Isten nyugosztolja édes nagymamámat,
Anyám, édesanyám ,ne fogd be a számat!
Milyen szép ott minden,nagymama kis háza
Az a kicsi falu,az ablakokon zsalu...
Orgona illatú fából kicsi templom,
Milyen jó volt ülni mellette a padon...
Isten nyugosztolja drága nagymamámat!
Apám, édesanyám ne fogd be a számat!
Hideg szivű asszony tördeli a kezét,
Zokogó szemekkel bámulja gyermekét.
Hivjatok orvost!Vajon mi baja lehet?
Gyógyitsátok meg drága gyermekemet!
Fényes,nagy teremben orvosok sorába,
Bámulnak egy kislány viasszin arcába.
Hires profeszor leteszi a kését,
Haldoklik, nincs mentség,járja már a végét.
Még egyszer felnyilik elkékült kis szája,
Szenvedő Áginak van egy kivánsága:
-Én látom az Istent,és örömmel megyek,
Édes nagymamámmal egy sirba tegyetek.

Fehér márványkőbe szépen be van vésve:
' Itt nyugszik Ágota. Élt 14 évet.'
Ott a legszebb helyen a nagy temetőben,
Sirján rózsák illatoznaka csikorgó télben.
Szebbnél szebb virágot visznek a sirjára,
És még is úgy érzi nincsen édes álma.
A bús csillagász az eget bámulja,
Lelke a világűrt százszor beszáguldja.
Az esze elborult,nyugodalma nincsen,
Mégsem jön ki ajkán:'Bocsásson meg Isten.'
Hideg szivű asszony már a haját tépi,
Mind beszélhetnek nagy csodákat néki.
Megörült,vége van megbomlott az esze,
Mégsem kulcsolódik imára két keze.
Nappal is éjjel is a temetőt járja,
Porladó kislányát,most is haza várja.

Esti harangszókor,csendes alkonyatba,
Egy elfáradt ember tér be a faluba.
Csillagfénye mellett csak az Isten tudja,
Néma temetőbe viszi őt az útja.
Nem messze,a szélén,térdre hull egy siron:
'Anyám, a szenvedést már tovább nem birom!'
Búsan bologatnak a tarka virágok,
Egy porladó anya üzen a fiához:
'Hogyha a lelkedenek nyugodalma nincsen,
Fiam, édes fiam keresd meg az Istent.'

Lorem ipsum vim ut utroue mandamus,intellegebat,ut eam omittam ancillae,sadipscing,per et eius soluta veritus.

A kitiltott Isten válasza

Az ismert amerikai lelkész,Billy Graham leányával,Anne Grahammel készitettek interjút az egyik rádió műsorban,amelyikben,Jane Clay riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban:
-Hogyan engedte meg Isten,hogy ilyenek történjenek?
Anne érdekes választ adott:
-Úgy hiszem,Istent nagyon elszomoritja ami velünk törtenik,ám évek óta azt mondjuk neki, menj ki az iskoláinkból,a kormányunkból és távozz az életünkből.És Ő amilyen getleman, csendbe hátra huzódott.Miképp várhatjuk el Istentől,hogy áldását és védelmét adja,ha egyben arra szólitjuk fel,hogy hagyjon bennünket békén.O' Hare (akit meggyilkoltak,testét nemrég találták meg) panaszkodott,hogy nem akar imádságot az iskoláinkba,és mi azt mondtuk: rendben.
Aztán valaki, azt mondta,jobb volna ha nem olvasnánk Bibliát,amely azt mondja :ne ölj,ne lopj és szeresd felebarátodat,mint önmagadat. És mi azt mondtuk: rendben.
Azután Dr.Benjamin Spock azt mondta ne fenekeljük el gyerekeinket,ha rosszul viselkednek mert a személyiségük megsérül ,és lerombolhatjuk önbecsülésüket-(Spock fia öngyilkos lett).- És mi azt mondtuk ,egy szakember biztosan tudja mit beszél ,és azt mondtuk: rendben.
Azután valaki azt mondta,hogy a tanárok es az osztályfőnökök jobb,ha nem fegyelmezik a gyerekeinket,amikor rendetlenek. És az iskola vezetői azt mondták,hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat,nehogy rossz reklámot csináljanak az iskolának, és semmiképp nem akarjuk,hogy bepereljenek bennünket.És mi azt mondtuk: rendben.
Azután valaki azt mondta, hagyjuk, hogy a diáklányaink abortuszt végezhessenek,ha akarnak és nem kell,hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk: rendben.
.
.
.
És azután a szórakoztatóipar azt mondta,csináljunk tv-műsorokat és mozifilmeket,amelyek az erőszakot az erkölcstelenséget és a tiltott dolgokat tartalmazzák.És készitsünk olyan zenefelvételeket,amelyek bátoritanak a nemi erőszakra,kábitószer fogyasztásra,a gyilkosságra az öngyilkosságra és különböző sátáni dolgokat dolgozzanak fel. És mi azt mondtuk ez csak szórakozás,nincs is rossz hatása,és külömben sem veszi senki komolyan ugyhogy csak hadd menjenek.
Most pedig feltesszük magunknak a kérdést:miért nincs a gyerekeinknek lelkiismerete,miért nem tudnak külömbséget tenni a jó és rossz között és miért nem okoz nekik problémát,hogy megöljék az idegeneket az osztálytársaikat,saját magukat.
Talán ha elég hosszan és elég keményen elgondolkozunk rajta akkor ki tudjuk találni.Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahoz a mondáshoz, hogy amint vet az ember ugy arat.

"Kedves Isten,miért nem mentetted meg azt a kislányt,akit megöltek az osztályban?
Tisztelettel egy Érintett Tanuló
És a válasz:

"Kedves Érintett Tanuló !Ki vagyok tiltva az iskolából.
Tisztelettel Isten

Furcsa milyen egyszerü az embereknek kivetni,kidobni Istent, zagyvaságoknak,értelmetlenségeknek tartani űzeneteit,azután csodálkozunk ,hogy miért megy pokolra a világ.
Furcsa,mennyire elhisszük,amit az újságok irnak de megkérdőjelezzük azt amit a Biblia mond.Furcsa,hogyan mondhatja valaki"Hiszek egy Istenben"miközben Sátánt követi,aki egyébként szintén hisz Istenben.
Furcsa,hogy milyen gyorsan készen vagyunk az itélkezésre és mennyire nem a megitélésre.Furcsa,milyen gyorsan tovább tudjuk a viccek ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatba,de az Úrról szóló űzenetekkel tesszük ezt ,az emberek kétszer is meggondolják,mielőtt továbbitanak.
Furcsa,hogy az erkölcstelen,obszcén,durva,es vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világhálózatban,miközben Istenről szóló nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken.Furcsa,hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan keresztény hétköznapokban.
Furcsa hogy jobban érdekel,mit mondanak rólam az emberek,mint az,hogy mit mond Isten felőlem. Gondolkodol????
Add tovább ezt az üzenetet,ha ugy gondolod,hogy megéri!Ha nem,akkor szabadulj meg tőle.Senki nem fogja megtudni,hogy ezt tetted
azonban,ha kidobod ezt az elmélkedést ,akkor ne panaszkodj arról,hogy milyen rossz bőrben van a világ!

a cikk G.Atya blogjából származik